Antonio Banderas vonzerejének titkát számtalanszor próbálták már megfejteni. Első ránézésre egy tipikus latin szívtipró: jóképű, szexis, temperamentumos. De valójában sokkal több ennél.

"Latin vagyok, de nem vagyok latin szerető"

Antonio kivételes ember.

Sokoldalú személyiség, tehetséges színész, énekes és rendező, aki tisztában van saját képességeivel, mégsem száll a fejébe a dicsőség, önmagáról mindig szerényen nyilatkozik. Sosem mesterkélt, vagy hiteltelen.
Az emberi kapcsolatok, barátok fontosak a számára; családszerető és erős szálak fűzik a hazájához. Kedves, és igen közvetlen; őszinte, nagylelkű és udvarias. Lelkesen érdeklődő és becsületes másokkal. Rendkívül intelligens és széleslátókörű; két lábbal áll a földön, mégis kalandként fogja fel az életet, amelyet meg kell élni, de nem szabad túl komolyan venni. Jó humora van és nem okoz neki gondot önmaga kifigurázása sem.
Egyszóval a kinézet csak felszín, a szép külső szép belsőt takar. Mindez talán magyarázatot adhat különleges vonzerejére.



























Nyitva: 2006.05.29. óta
Bártulaj: Éowyn
Kapcsolat, linkek, infók

KICSI MARIACHI


A kicsi José Antonio Domínguez Bandera 1960. augusztus 10-én született a málagai Dieciocho de Julio kórházban, császármetszéssel, este 9-kor, 4 kg 75 dkg-mal (!). Apja után a José nevet kapta, édesanyja egyik fivére után az Antoniót. Az apja, José Domínguez nem tudott ott lenni a születésénél, a munkája elszólította.

A szülészorvos így lelkendezett, amikor meglátta a baba szépségét: „Úgy néz ki, mintha már két hónapos lenne, Ana. Ide jöttél, hogy megszüld, de haza már egy nagyra nõtt fiúcskát viszel.”

Ana Banderát elbûvölte a bébi. „Gyönyörû szeme volt. Valósággal beleszerettünk. És természetesen késõbb az öccsébe is, mert még akartunk sok gyereket, de nem lehetett több, mivel átestem két császáron és egy vetélésen. Szerettem volna egy lányt is, de egy újabb terhesség veszélyes lett volna.”

Babaként nem volt sírós, rendesen evett és viselkedett. Az öccse, Francisco Javier, akit csak Chicónak becéztek, 18 hónappal késõbb született.


Ebben az idõben Málaga központjában, a Sebastián Soubirn utcában egy régi, a századelõn épült öreg ház negyedik emeletén laktak. A Domínguez-Bandera család lakta házban nyolc család lakott, közel egymáshoz. Az ajtók gyakran nyitva álltak és a lépcsõház volt a találkahely. Lift nem volt. Az utca túloldalán volt egy bordély, amely ellentétben állt azzal a viszonylag konzervatív légkörrel, amelyben a gyerekek felnõttek. A fiúk, mikor már idõsebbek voltak, gyakran merészkedtek a San Juan utca, az Arriola tér és a Félix Sáez tér környékére. Megjegyzésképpen, a terület Pablo Picasso szülõházától néhány méterre volt.

A közeli kosárbolt japán tulajdonosa szerint Ana Bandera mintaanya volt. A gyerekek nem sokat futkostak az utcán, mert Ana nagyon illemtudó volt. A látásmódja a tipikus középosztálybeli értékeket képviselte. Szerinte a gyerekeit szabad szellemben nevelte, de „csak egy bizonyos pontig” ugyanis néhány dolog Antonio szerint tabunak számított. Ezek közé tartozott a szex, amirõl alig beszéltek a spanyol családokban.
José Antonio bölcsen elhallgatta anyja elõl a véletlen találkozását az utca túloldalán lévõ bordélyházbeli prostituálttal. Még csak 12 éves volt: „Egyik nap megláttam egy teljesen meztelen nõt a ház elõtt. Az ablakban voltam, õ meg kilépett, elintézni valamit. Aztán hirtelen felém fordult, csinos nõ volt. Egymásra pillantottunk, aztán, amikor visszament a házba, megfordult és rámmosolygott. Tudta, hogy csak egy kisfiú vagyok, nem botránkoztatott meg, inkább tapintatosnak tûnt. Nem tette-vette magát elõttem, de a mozdulatai és a viselkedése nagyon természetes, nagyon finom volt.”


Milyen volt Antonio kisfiúként?


Ana Bandera: „Mit mondhatna egy anya! Találékony volt és nagy képzelõerõvel rendelkezett. Mindig szeretett történeteket mesélni. Még mindig megvan az egyik fogalmazása, amit nyolc évesen írt. A nyári szünetrõl írt, amit a nagynénje házában töltött a Carratraca nevû faluban. Úgy mesélt a nõvérem otthonáról, mintha az egy szellemjárta ház lett volna.”



A Domínguez Bandera fiúk szorosan egymás mellett nõttek fel, éjszaka egy szobán osztoztak, nappal a tetõteraszon játszottak. Az édesanyjuk itt is fürdette õket, hatalmas tálakban. Nyáron, amikor fullasztó volt a hõség, matracokat vittek ki a teraszra és ott aludtak. José Antonio sokat játszott odafent, amely játékok közül a legkegyetlenebb az volt, amikor sörétes puskával lövöldözött az utcán futkosó patkányokra. A teraszon egy tanulószoba is be volt rendezve, itt tanította õket Ana Bandera, aki tanár lévén, gondoskodott arról, hogy fiai nevelése megfelelõen kezdõdjön el. José Antonio is itt tette próbára elõször mesélõtehetségét, elõadva Hüvelyk Matyi történetét, amit az édesanyjától hallott. Antonio nagyon eleven gyerek volt. Szeretett szórakoztatni másokat, és a családi összejöveteleken is arról volt híres, hogy vicceket mesélt.

José Antonio olyan környezetben nõtt fel, ahol fontos a családi szeretet, tisztelet és fegyelem. A szülei nem veszekedtek. Édesapja liberálisabb volt, mint az anyja. Ana: „A férjem mindig csak próbálta rövidebb pórázon tartani a gyerekeket. De amikor döntött valamirõl, azt véglegesnek tekintettük. Úgy neveltük a gyerekeket, hogy õk testvérek, akiknek szükségük van egymásra, és segítik egymást.” Eva Cobo színésznõ, Antonio barátja (a Matador címû filmben õ játszotta a fiatal modell lányt, akit Ángel meg akar erõszakolni) szerint „Antonio imádja a családját, akik stabil alapot és támogatást biztosítottak egész élete és karrierje számára. Nagyon családcentrikus ember.”

José Antonio nagybátyja, Antonio kukásautót vezetett, és nagyon szeretett kidobott, törött játékokat javítani, amivel meglephette unokaöccseit. Sajnos a kis Antonio elsõ találkozása a halállal akkor történt, amikor szeretett nagybátyja meghalt. Túl kicsi volt még ahhoz, hogy igazán megértse, mi történt, csak azt tudta, hogy édesanyja feketében jár, és hogy a nagybátyja többé nem fogja õt meglátogatni.

Gyermekéveit Málagában töltötte, néhány nyarat Carratracában, a nagynénjénél. Itt a falusi gyerekek a vezérüknek tekintették. Az Ermita hegyeit mászta, felderítette az El Ceazo barlangot. Alkonyatkor az Ötök Klubja tagjai találkoztak, és Antonio horrortörténetekkel szórakoztatta õket, a kedvenc története a templomos lovagok egyik filmfeldolgozásán alapult.




/A fordítás a Banderas-Mall szövege alapján készült. Thanks KC! :)
Fotók: banderas-mall.com/



<< Vissza a -Ha túl sokat akarsz tudni- oldalra.